Életrajz

 

Fésűs Éva (1926. május 14. - 2019. február 20.)

 

Fésűs Éva 1926. május 14-én született Cegléden. Édesapja dr. Fésűs György magyar királyi közjegyző, édesanyja Füle Piroska. Apja 1929-ben Kiskunhalasra kapott kinevezést, így családja is ebbe a városba költözött. Itt töltötte gyermekkorát és végezte el az elemi, majd a polgári leányiskola első három osztályát.
1939-ben édesapja újabb áthelyezése miatt családja Vácra került, így a polgári iskola negyedik osztályát már az ottani Karolina iskolában fejezte be. 1944-ben a Karolina Kereskedelmi Középiskolában kiváló eredménnyel érettségizett, majd 1945-ben a váci „Aranyoroszlán” drogéria inasa lett. Az itt eltöltött két tanulóév után segédvizsgát tett és segédlevelet szerzett, ám az államosítások miatt ebbéli tevékenységét nem folytathatta.
A kereskedelmi középiskolában megalapozott gép-és gyorsírás tudását egy pesti magániskolában fejlesztette tovább, ahol a beszédírás fokig és tanítói oklevél megszerzéséig jutott; ám mivel tanítani nem szeretett volna, más munkát keresett. A Kohó-és Gépipari Központban kapott állást gyors- és gépírói minőségben.
Férjemet, Temesi Lajost egy még 16 éves koromban írt és újságban közölt versem révén ismertem meg. Ez a vers lett sorsom alapköve. 1950-ben kötöttünk házasságot.”.
Kaposvárra költözött, házasságukból négy gyermek született, ám első gyermeküket három hónapos korában elveszítették.
Kaposváron először az Országos Szövetkezeti Hitelintézetnél, majd a Vasgyárban, ezután a helyi Állatforgalmi Vállalatnál, végül 1981-es nyugdíjazásáig a KÖJÁL-nál dolgozott.

Mindig nagy családra vágyott. 12 unokája, és - egyelőre - 19 dédunokája született. 

Annak ellenére, hogy iskolás korom óta folyton írtam valamit, sosem gondoltam arra, hogy író legyek. Amikor nyolcéves koromban az iskolában fogalmazást kellett írni arról, hogy mi szeretnék lenni, én azt írtam, hogy anyuka! Később is mindig a családra voksoltam, s ezután éppen ez a meleg, megértő családi háttér segített abban, hogy meseíróvá is lehessek."

Meseíró munkássága - melyet önvallomása szerint a köznyelven véletlennek nevezett isteni gondviselés indított el - a Gyermekrádiónál kezdődött. „Egyetlen, a Rádiónak beküldött mesével (Mackó Bandi – verses mese) kezdődött az, hogy 1958-tól kezdve több, mint húsz éven át „mellékesen” dolgoztam a Magyar Rádió Gyermekosztályának, mint állandó külső munkatárs.”

A meseműsorokon túl 28 mesejátékot írt a rádiónak versekkel, dalszövegekkel, köztük egy meseoperát is.

A Televíziónak 1969-től dolgozott.

Írásban eleinte csak a Dörmögő Dömötör című gyermekújságban jelentek meg versei és meséi, vagy elszórtan antológiákban (Csupa mese; Csupa új mese; Róka Móka bábszínháza). Nyugdíjazása után, férje buzdítására kezdte el hangjátékait, mesejátékait mesekönyvekké átdolgozni.

Meséit nem csak olvasni lehetett: szűkebb hazájában, Somogyországban számos, gyermekeknek szervezett író-olvasó találkozó résztvevője volt, és szívesen tett eleget iskolai meghívásoknak is.

Több műve került színpadra is: A csodálatos nyúlcipő-t az Arany János Színház adta elő, majd a Békéscsabán is játszották. A palacsintás király több színház műsorán is szerepelt, (Budapest, Eger, Kaposvár, Nyíregyháza, Szeged). A kíváncsi királykisasszony-t Salgótarjánban, az Ajnácská-t Kaposváron mutatták be.

A mesék mellett egész életét végigkísérték a versei is. Ezekből néhány megjelent folyóiratokban (SOMOGY), és az utóbbi években nagyobb válogatások több könyvben is.

Szeretném elmondani még... (versek) Berzsenyi 2004
Hamupipőke cipőjében (válogatás) ÖRÖKSÉG Kaposi Kiskönyvtár 29. 2006
Csepp víz (válogatott versek) Berzsenyi – saját kiadás 2009
Csepp víz (összegyűjtött versek) Szent István Társulat 2016

Elismerései, kitüntetései:

1965-ben a Magyar Rádiótól nívódíjat kapott a Csupafül, majd később az Aranypofácska művekért és az Így kell járni sorozatért is
1974-ben a Magyar Televíziótól A palacsintás király filmért kapott nívódíjat.
1977-ben az Így kell járni c. százrészes sorozatért a Közbiztonsági Érdemrend arany fokozatát kapta
1984-ben művészeti díj a Szakszervezetek Megyei Tanácsától
1989-ben Somogy Megye Művészeti Díja
1994-ben Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetés
2001-ben Életműdíj az I.B.B.Y. (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) részéről

Szép és boldog életemet elsősorban férjemnek köszönhetem, akit 52 évi házasság után veszítettem el, de hálás vagyok azoknak a hajdani rádiós és televíziós munkatársaknak is, akikkel együtt dolgozhattam. Emellett igazán minden elismerést megkaptam, ami mint meseírót megillethetett” írta 2003-ban. Ezt követően azonban még számos rangos elismerésben részesült:

2004-ben Kaposvár Város Díszpolgára
2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje (polgári tagozata) kitüntetés
2008-ban Somogyi PRÍMA Díj
2014-ben Pro Comitatu Somogy kitüntetés
2017-ben Kossuth-díj

2019. február 20-án halt meg, a kaposvári Keleti Temetőben, a családi sírhelyen nyugszik.

 

90. születésnapján több mint 40-en ünnepeltünk együtt: gyerekei, unokái, dédunokái...