Életrajz

Fésűs Éva

Fésűs Éva 1926. május 14-én született Cegléden. Szüleivel 1929-től Kiskunhalason éltek, ahol elkezdte az elemi iskolát. 1939-ben költöztek Vácra, ahol a Karolina egyházi iskolába járt. Édesapja, Fésűs György a váci közjegyző volt, édesanyja Füle Piroska. A polgári után kereskedelmi középiskolában tanult tovább, és itt érettségizett. 1945-től Vácott drogériában volt segéd. 1947 után Pesten gyors- és gépírói tanulmányokat folytatott. Később gyors- és gépíróként dolgozott. 1950-ben házasodott össze Temesi Lajossal Kaposváron. Itt született három gyermeke, itt dolgozott, alkotott, 2004-ben a város Díszpolgárává avatták, s a mai napig itt él. 12 unokája és (egyelőre) 18 dédunokája született.

Meseírói pályafutása rádiójátékokkal kezdődött az 1950-es évek elején. A Magyar Rádió állandó külső munkatársaként 1958-tól mintegy 20 éven keresztül rendszeresen dolgozott a Gyermekrádiónak. Meséinek, mesejátékainak verseit, dalszövegeit is ő írta. 1969-től dolgozott a Magyar Televíziónak is. Ezek a munkák alapvetően a már elkészült mesék filmre vitelét jelentették. A rádiós munka megszűnése után elhatározta, hogy a hangjátékokat leírja. Így születtek meg a mesekönyvek, meseregények, melyek munkáit maradandóvá tették.

Több évtizedes gyermekirodalmi munkássága elismeréséül Fésűs Éva számos kitüntetésben részesült. Többek között az IBBY-díj, a Kaposvár Díszpolgára cím, a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje és a PRIMA-Díj árulkodnak gazdag életművéről, mely magában foglal több mint 20 mesekönyvet, 353 rádiós műsort, 28 mesejátékot.

„… bizonyosságot nyert, hogy jól döntöttem, amikor egyik hivatásomul a meseírást választottam. Olyan meseírást, ami nem valamiféle hobby, hanem minden játékos szépsége, tarkasága mellett fontos nevelési eszköz, és része lehet a gyermekirodalomnak. Amit csak szívvel-lélekkel lehet vállalni.” — mondta az írónő 2004-ben, Díszpolgári köszönő beszédében.

„A meseírás egy misszió is a gyermeki lélek megmentéséért. Azon, hogy most mit kap a gyermek, a jövő múlik, a jövő nemzedékének sorsa és életminősége.”[1] „Óriási a felelősség, hogy milyen meséken nőnek fel! Vigyázzunk rájuk jobban, mert ha mindenütt az lesz a jelszó, hogy „szemesnek áll a világ”, vagy „aki bírja, marja”, akkor belőlük sohasem lesznek igazi, boldogságra alkalmas emberek. Minden gyerekkorban kezdődik.”[2]

„Fésűs Éva már javában írta meséit, amikor rádöbbent arra, hogy milyen nagy felelősség a gyerekekhez szólni. Ám ha az ember csak egyetlen talentumot is kapott Istentől, azt nem áshatja el. Kivirágzott hát a Jószagú rét, forgott a Mesevár, a rádiós szerkesztők, Derera Éva és Molnár Magda pedig húsz éven át várták a folytatást havonta, olykor hetente. Örültek a kaposvári szerző írásainak, pedig tudták róla, hogy gyakorló katolikus. Fésűs Éva akkor is úgy érezte: tenyerén hordja a Jóisten. Kiélhette benne rejlő íráskészségét, és elvonulhatott kedvenc nyúlhősei közé.”[3]

Fésűs Éva meséi a műmesék és a népmesei hagyományok legjobb ötvözetei. Hősei szeretetreméltóak, ügyesek, furfangosak, történetei meghatóak és tanulságosak. Ő „a kicsik, a sete-suta őzikék, névtelen ezüsthegedűsök” igazában hisz, „és azokéban, akik végig szürke nyuszikák maradnak, sok galibát csinálnak, de okulnak és igyekeznek mindent jóvátenni, miközben példát mutatnak szeretetből és barátságból.”[4]Meséivel alapvető erkölcsi igazságokat közvetít a gyerekeknek. A jóért, a boldogságért küzdeni kell. „A jó nem magától győzedelmeskedik, azért tenni kell. A boldogság nem röpül csak úgy a szívünkbe. Nem tétlenkedhetünk. A jóért való küzdelmünket nem adhatjuk fel.”

 

90. születésnap

90. születésnapján több mint 40-en ünnepeltünk együtt: gyerekei, unokái, dédunokái...

 


[1] Fésűs Éva

[2] Fésűs Éva, Díszpolgári köszönő beszéd, Kaposvár, 2004

[4] Fésűs Éva, Díszpolgári köszönő beszéd, Kaposvár, 2004.